Március végén találkoztak az európai uniós tagállamok vezetői a béke és a barátság jegyében, hogy megünnepeljék az Európai Unió alapításának évfordulóját. Ez már önmagában olyan teljesítmény, melyet sokan elképzelhetetlennek tartottak volna, amikor az alapító tagállamok sok évvel ezelőtt aláírták a szerződéseket. Ehhez az évfordulóhoz érve megemlékezünk elődeinkről, akiknek európai álma mostanra valósággá vált. Eljött az ideje, hogy büszkén számba vegyük eredményeinket, és felidézzük azokat az értékeket, amelyek összekötnek minket. Ennek az évfordulónak azonban egy új fejezet kezdetét is kell jelentenie. Fontos változások előtt állunk biztonságunk, népeink jóléte, valamint az egyre inkább multipoláris világban Európa által betöltendő szerep tekintetében. Az egységes Európának saját kezébe kell vennie sorsát, és saját jövőképet kell kialakítania. Ezzel a dokumentummal kívánnak hozzájárulni az európai projekt most kezdődő új fejezetéhez. Olyan folyamatot szeretnénk útnak indítani, amelyben Európa maga határozza meg saját útját. Az a szándékunk, hogy feltérképezzük az előttünk álló kihívásokat és lehetőségeket, és bemutassuk az azokra való együttes válaszadás lehetőségeit. A követendő út kijelölésekor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Európa mindig is akkor nyújtotta a legjobb teljesítményt, amikor egységesen és bátran léptünk fel, azzal a meggyőződéssel, hogy képesek vagyunk közösen alakítani jövőnket. Az Európai Unió jobbá tette életünket. Gondoskodnunk kell arról, hogy ezt az utánunk következő nemzedék is elmondhassa magáról. Több nemzedék számára Európa mindig a jövőt jelentette. Mindez a fasiszta rezsim két politikai foglyának víziójával kezdődött. Kiáltványukban egy olyan hely képét vázolták fel, amely összehozza a szövetségeseket és az ellenségeket, biztosítva, hogy az európai régi esztelenségek sose ismétlődhessenek meg. Évekkel ezelőtt, e békés és közös jövőre vonatkozó elképzelésből táplálkozva az Európai Unió alapító tagjai elindultak az európai integráció kitaposatlan, ám ambiciózus útján. Megállapodtak, hogy nézeteltéréseiket a harcmező helyett a tárgyalóasztal körül fogják rendezni. A fegyveres erők használatát a jog erejével váltották fel. A csatlakozás kapuját más országok előtt is megnyitották, hogy Európa újraegyesüljön és megerősödjön. Ennek eredményeként hányatott múltunk évtizedeken át tartó békés időszaknak adott helyet, és kibővült az Unió, amelynek több millió polgára békében él a világ egyik legvirágzóbb gazdaságában. A lövészárkokban és csatatereken zajló harcok, vagy az elválasztott kontinens képét egy olyan Európai Unió váltotta fel, amely a béke és a stabilitás fellegvárává nőtte ki magát. Nem hagyhatjuk, hogy a korábbi nemzedékek által hozott áldozatok a feledés homályába merüljenek. Az emberi méltóságot, a szabadságot és a demokráciát kemény munkával kellett kivívnunk, és sosem mondhatunk le róluk. Még ha a békéhez való ragaszkodás ma már nem is minden európai számára jelenti ugyanazt, mint szülei vagy nagyszülei számára, továbbra is ezek az alapvető értékek jelentik társadalmunk összetartó erejét. Jelenleg az Európai Unió az a hely, ahol az európaiak megtapasztalhatják a kultúrák, az ötletek és a hagyományok egyedülálló sokféleségét. Az Európai Unió most az a hely, ahol életre szóló barátságokat kötöttek más európaiakkal, és itt utazhatnak, tanulhatnak és dolgozhatnak nemzeti határokon átnyúlóan, pénzváltás nélkül. Az Európai Unió most az a hely, ahol a jogállamiság a vasököl helyébe lépett. Az Európai Unió most az a hely, ahol nem csupán beszélnek az egyenlőségről, hanem folyamatosan ki is állnak érte. Ennek ellenére sok európai úgy érzi, hogy az Unió túl távoli, vagy, hogy éppenséggel túlságosan beleavatkozik az emberek mindennapi életébe. Mások az Unió hozzáadott értékét vonják kétségbe, és azt kérdezik, hogy Európa hogyan javítja életszínvonalukat. Sőt nagyon is sokan vannak, akik a háború utáni időszak legsúlyosabb pénzügyi, gazdasági és társadalmi válsága közepette többet vártak volna az Európai Uniótól. Semmilyen jel nem utal arra, hogy az Európa előtt álló kihívások mérséklődnének. Gazdaságunk ugyan kilábalóban van a globális pénzügyi válságból, ám ez még mindig nem érzékelteti elég egyenletesen hatásait. Szomszédságunk egyes térségeiben instabilitás uralkodik, ami nagy menekültügyi válság kialakulásához vezetett. Több városunk szívében terrorista merénylők sújtottak le. Új globális hatalmak emelkednek fel, a régiek pedig új realitásokkal kénytelenek szembenézni. Tavaly pedig egyik tagállamunk az Unióból való távozás mellett tette le voksát. A jelenlegi helyzetnek nem feltétlenül kell beárnyékolnia Európa jövőbeli kilátásait. Az Európai Unió sokszor a válságok és sikertelen kezdeményezések nyomán épült tovább. Európa mindig válaszút előtt állt, mindig alkalmazkodott és továbblépett. Csak az elmúlt években számos szerződés alapjaiban reformálta meg és alakította át az Uniót, amelynek mérete több mint kétszeresére nőtt. A korábbi nemzedékekhez hasonlóan mi sem adhatunk nosztalgikus vagy rövid távú választ az előttünk álló feladatra. Válaszunknak egy közös megközelítésen és azon a közös meggyőződésen kell alapulnia, hogy az összefogással mindannyian jól járunk. Most újra előre kell tekintenünk. Ez a dokumentum felvázolja a következő évtizedben várható változások mozgatórugóit, és több forgatókönyvet mutat be, melyek Európa lehetséges fejlődési irányait ismertetik. Ezzel egyidejűleg egy vitafolyamatot is elindít, amely ráirányítja a figyelmet és új válaszokat keres a régi kérdésre, hogy milyen jövőt akarunk magunknak, gyermekeinknek és Uniónknak. Európa a világ legnagyobb egységes piacával és második leggyakrabban használt pénznemével büszkélkedhet. Az első számú kereskedelmi nagyhatalom és a fejlesztési, illetve humanitárius segélyek fő donora. Részben a világ legnagyobb multinacionális kutatási programjának köszönhetően Európa az innováció egyik éllovasa. Az uniós diplomáciának tekintélyes súlya van, és segít biztonságosabbá és fenntarthatóbbá tenni a világot. Európát számos partnere vonzónak tartja. Rövid távon ugyan nem várható további államok uniós csatlakozása, ám már ennek lehetősége is erőteljes eszközként járul hozzá a stabilitás és a biztonság megőrzéséhez határaink mentén. Az Európai Unió aktívan együttműködik szomszédságával mind keleti, mind déli irányban. Európa pozitív globális erőként minden korábbinál fontosabb szerepet tölt be. A realitás azonban meghazudtolja ezt a státuszt. Európának egyre szűkülő tér jut a világban, míg a világ más részei növekednek. Európa gazdasági súlyát illetően relatív értelemben szintén gyengülésre lehet számítani. A feltörekvő gazdaságok rohamosan növekvő befolyása még hangsúlyosabbá teszi, hogy Európának egységes álláspontot kell képviselnie, és az egyes tagállamok együttes súlyát latba vetve kell fellépnie. Keleti határainkon egyre több fegyveres csapat állomásozik, Ázsiát és Afrikát háború és terrorizmus sújtja, a militarizáció pedig világszerte erősödik, ami egyértelműen tükrözi az egyre feszültebbé váló globális helyzetet. Még sosem volt ennyire égető, hogy megvizsgáljuk a fenyegetések elhárításának, kezelésének és kivédésének lehetséges módjait, legyen szó akár nagyszabású számítógépes támadásokról, akár az agresszió hagyományosabb megnyilvánulásairól. Európa nem eshet a naivitás csapdájába, magának is tennie kell saját biztonságáért. A puha hatalomként való fellépés immár kevésnek bizonyul azokban a helyzetekben, amikor az erő felülírhatja a szabályokat. A világ minden eddiginél kisebb és jobban összekapcsolt, az elszigetelődés politikájának visszatérése azonban aggályossá teszi a nemzetközi kereskedelem és a multilateralizmus jövőjét. Európa jóléte és értékeink globális színtéren való megőrzésére vonatkozó képessége továbbra is a nyitottságától és a partnereihez fűződő szoros kapcsolatoktól függ. Mindazonáltal a szabad és progresszív kereskedelem szorgalmazása, valamint a mindenki számára előnyös globalizáció előmozdítása egyre nagyobb kihívást fog jelenteni. A globális méretűvé terebélyesedett pénzügyi és gazdasági válság alapjaiban rengette meg Európát. Az eltökélt fellépésnek köszönhetően mára sikerült szilárdabb alapokra helyezni a gazdaságot, és a munkanélküliség a nagy válság kezdete óta mért legalacsonyabb szintre süllyedt. Ugyanakkor a fellendülés továbbra is egyenlőtlenül oszlik meg a társadalmi rétegek és régiók között. A válság örökségének kezelése, a tartós munkanélküliségtől az Európa sok térségében az állami és a magánszektort egyaránt jellemző magas adósságszintekig, változatlanul sürgető prioritás. A kihívás a fiatalabb nemzedéket különösen érzékenyen érinti. Megvan a valós kockázata annak, hogy a mai fiatal felnőttek nemzedéke rosszabbul fog élni, mint szüleik. Európa nem engedheti meg, hogy elveszítse minden idők legképzettebb korosztályát, és azt sem, hogy e nemzedék jövőjét a generációk közötti egyenlőtlenség pecsételje meg. Ezek a fejlemények kétségeket ébresztettek az Európai Unió szociális piacgazdaságával, valamint azzal kapcsolatban, hogy az valóban képes-e eleget tenni ígéretének, miszerint senkit nem hagy ki a fejlődés folyamatából, és biztosítja, hogy minden nemzedék jobban éljen az előzőnél. Az európai gazdaság inkluzívabbá, versenyképesebbé, ellenállóképesebbé és időtállóvá tételére irányuló munkánk a következő években sem hagyhat alább. Európa népessége gyorsan öregedik, és a várható élettartam újabb és újabb rekordokat dönt. Az új családszerkezetek, a változó népesség, az urbanizáció és a szerteágazóbb szakmai pályafutások egyaránt hatással vannak a társadalmi kohézió felépítésére. Az átlagos európai munkavállalónak egy emberöltővel ezelőtt még életre szóló állása volt, ma pedig szakmai pályafutása alatt többször is munkahelyet válthat. Minden korábbinál több nő vállal munkát, ugyanakkor a nemek közötti valódi egyenlőség eléréséhez fel kellene számolni a még meglévő akadályokat. Az európai munkaképes korú népesség zsugorodása közepette teljes mértékben ki kell aknázni a rendelkezésre álló szakértelemben rejlő lehetőségeket. Európa már jelenleg is a világ legfejlettebb jólétiállam-rendszereinek ad otthont, amelyek képesek megoldást kínálni a világszerte jelentkező társadalmi kihívásokra. Az európai tudományos közösség az élen jár az egészségügyi kihívások leküzdésére irányuló globális kutatásban. A szociális védelmi rendszerek ugyanakkor átfogó korszerűsítésre szorulnak, hogy megfizethetők maradjanak és lépést tartsanak a demográfia és a munkával töltött életszakasz új realitásaival. Ez kétszeresen is fontos, mivel Európának szembe kell néznie a társadalom mélyreható digitalizációjával, ami már eleve összemossa a munkavállalók és az önfoglalkoztatók, az áruk és a szolgáltatások vagy a fogyasztók és a termelők közötti határvonalakat. Sok mai foglalkozás egy évtizede még egyáltalán nem létezett, a következő években pedig még több fog újonnan megjelenni. Az alapfokú tanulmányaikat most megkezdő gyermekek zöme jó eséllyel olyan új típusú álláshelyet fog betölteni, amely ma még nem is létezik. A technológia és az automatizálás térnyerésével járó kihívások valamennyi munkahely és iparág tekintetében éreztetni fogják hatásukat. Ahhoz, hogy az új lehetőségekből a lehető legtöbbet hozzuk ki, esetleges negatív hatásukat pedig mérsékeljük, nagyszabású befektetéseket kell eszközölnünk a készségfejlesztésbe, és gyökeresen felül kell vizsgálnunk az oktatás és az egész életen át tartó tanulás rendszereit. Emellett új szociális jogok bevezetésére is szükség lesz, hogy lépést tartsunk a munka változó világával. Európa ezzel egyidejűleg elkötelezett gazdaságának ambiciózus dekarbonizációja és a káros kibocsátások mérséklése iránt. Nekünk pedig változatlanul alkalmazkodnunk kell az egyre növekvő éghajlati és környezeti nyomáshoz. Iparágainknak, városainknak és háztartásainknak át kell alakítaniuk működésüket és energiaellátásukat. Az intelligens városok, a természeti erőforrások hatékony hasznosítása és az éghajlatváltozás elleni globális küzdelem terén már most is az élen járunk. Vállalataink birtokolják világszinten a megújuló energiatechnológiákkal kapcsolatos szabadalmak majdnem felét. A megoldandó fő kihívásaink egyike az lesz, hogy piacra vigyük az innovatív megoldásokat, itthon és külföldön egyaránt. Európa rendkívül szabad és stabil hely polgárai számára egy olyan világban, amely még mindig tele van széthúzással és megosztottsággal. A közelmúltbeli terrorista támadások sokkoló hatása azonban megrendítette társadalmainkat. A belső és a külső fenyegetések közötti, egyre elmosódóbb határvonalak megváltoztatják, hogy az emberek miként gondolkodnak a személyes biztonságról és a határokról. Paradox módon ez éppen akkor történik, amikor minden eddiginél egyszerűbb és természetesebb munkaügyi okokból vagy üdülési céllal utazni a világban. A migrációt kiváltó nyomás sokszorosára erősödik, és a világ különböző részeiről fognak áramlások indulni, amint a népességnövekedés, a széles körű feszültségek és az éghajlatváltozás hatásai éreztetni kezdik magukat. A menekültügyi válság nem tapasztalt méreteket öltött. Ennek nyomán heves vita bontakozott ki a tagállamok közötti szolidaritásról és felelősségvállalásról, amelynek során a határigazgatás és az Európán belüli szabad mozgás jövője is alapvetően megkérdőjeleződött. A tagállamok határát átlépve naponta ingázó európai polgárok, valamint a családi, turisztikai vagy üzleti célból Európa-szerte utazók számára a határok fogalma már a múlté. Mégis, miután egy generációval ezelőtt lebontották a falakat, a közelmúltbeli válságok következtében Európa egyes belső határszakaszain ideiglenesen visszaállították az ellenőrzést. A világban végbemenő számos változás és a tényleges biztonsághiány sokak által tapasztalt érzése ahhoz vezetett, hogy az emberek minden szinten egyre inkább elfordulnak a hivatalos politikai narratívától és a politikai intézményektől. Ez gyakran a közigazgatási szervek tevékenységét övező közönyben és bizalmatlanságban nyilvánul meg, és még olyan légüres teret is létrehoz, amelyet a populista és nacionalista szólamok játszi könnyedséggel be tudnak tölteni. A problémák oka az európai intézmények hibáztatása, a sikerekért pedig otthon a babérok learatása, a közös döntésekért való felelősség alóli kibújás, valamint a másokra ujjal mutogatás. Ezekről a gyakorlatokról már bebizonyosodott, hogy mennyire kártékonyak. Az európaiak nem védettek a megosztottság ilyen kirívó megnyilvánulásaival szemben. Az európai projekt támogatottsága továbbra is erős, de többé nem feltétel nélküli. A legtöbb európai az Európai Uniót a stabilitás szigetének tekinti zavaros világunkban, támogatja az Európai Unió alapvető szabadságjogait és a közös pénznemet. A polgárok Európai Unióba vetett bizalma, csakúgy, mint a nemzeti hatóságokba vetett bizalma, azonban meggyengült. Az ígéretek és a tényleges eredmények közötti szakadék áthidalása folyamatos kihívást jelent.